2014. 01. 25.

Éjjeli kerengő

Rémségektől lucskosan riadok fel, kiabálok
Ujjaim közül folyik ki, miért küzdök, vágyok
Hangom nincs, némán üvöltök a borult ég felé
Fogyó Hold sápadt fénye erőlködve rám pislákol
Kacag rajtam, csupán félelemmel átitatott mámor
S testem sósan nyirkos hideg magánnyal körbe kené
Gyengédséged érzem, puha forróságod, virágaid illatát
Kiszáradt számban Szerelmednek részegítő zamatát
Fájó felismerés nyilall belém, ez is epekvő ábránd?
Feléd nyúlók, hangolódok, biztonságos pajzsot fonok
Lelkedhez simulva, békét lelve végre megnyugodok 
Éhezett farkasként várom, a palánkon szökkenő bárányt